Az ember, mikor reggel felébred egy szebb, s egy jobb nap reményében nyitja fel szemeit. Mikor nem éri el a kitűzött célt, mikor nincsenek sikerei, lassan kialszik a tűz, kezdi minden az értelmét veszíteni. Eleinte csak az adott téren, később mindenben. Rágódsz, keseregsz, szomorkodsz, evvel felőrölve az idegeid. Emészt a düh. Újra-és újra eluralkodik az érzés. Hullámokban jön, majd végül magával ragad.

~ J.V.