Vártam ezt a hónapot. Mindig elvarázsol a tél tisztasága. Olyan őszinte ez az időszak, pont mint a halál. Néha csak beleülök a fotelomba, elhúzom a függönyt az ablak elől és bámulok kifelé. Kinn minden fehér, olyan megfoghatatlan, elmagyarázhatatlan érzést nyújtanak az esti fények, melyben megcsillan egy pehely az üvegen. Összetett szerkezet. Szabályos, önálló formák. Önmagukban mind-mind olyan különlegesek. Képesek a változásra, képesek átalakulni. Mindig önmagukat adják csak mindig egy másik oldalról. Ettől érdekesek, ettől szerethetőek, mert teli vannak meglepetéssel, újdonsággal, változással.
A legtöbb ember fél a változástól, mert megszokásban él és fél elrugaszkodni. Engem lázba hoz az új, furdalni kezd a kíváncsiság, hogy megismerhessem. Ne féljünk felfedezni az újat, mert attól, hogy az más, még nem feltétlen rossz.
Sokszor megbetegít a gondolat, hogy leragadok, hogy egyszer meg kell állnom. Szeretem látni a céljaim és haladni feléjük. Milyen lehet a célját vesztette ember? -Elveszett, magányos, bizonytalan és félelmekkel teli. De ne félj kérlek! Merd megvalósítani az álmaid, még ha nehéz is, még akkor is, ha akadályokba ütközöl, mert az út igazán boldoggá tesz majd téged. Maga a harc, a küzdelem, a csata önmagaddal.. megtanít kitartani, megtanít arra, hogy hittel elérheted, amit akarsz, csak bíznod kell önmagadban, a céljaidban és a sikeredben. Ez fog téged motiválni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése